Döglött akták

Igyekszem írni valami kellemesebb hangvételűt, de csak a sorozatom jut eszembe.
Elég kevés az input így munka közben , pláne ha folyamatosan bent vagyok, így hát ez a szellemi táplálékom.


Tegnap előtt megállapítottam Döglött akták közben, hogy mostanában érzéketlenebb lettem, mert régebben az epizód végén mindig könnybe lábadtak a szemeim és ment a szipogás vagy csak szimplán eltört a mécses, mostanában meg semmi.

Majd a rész háromnegyedénél leállt a megaupload, nem tudtam végignézni, de érdekelt annyira, hogy otthon folytassam.
10 perc volt belőle, pont a legdrámaibb rész, végső stádiumos rákbeteg apukát kis morfium segítségével megkímélik a szenvedéstől de előtte még beszélget a családjával.
Na kéremszépen, én úgy kilettem , hogy magamon is meglepődtem.

Valószínűleg munka közben nem élem annyira át a történetet és ezért nem hat meg annyira a vége.
Bezzeg otthon...
Brrr.


Tegnap jutottam az évadzáró részhez.
Épp mondta Évi, hogy ő is nézi most, délutánonként van az RTL-en asszem.
Amire én mondtam, hogy ez azért nem délutánra való.
Dehogynem, nincs benne semmi olyan.

Nincs, persze, de jobb este nézni nyugalomban, lehetőség szerint.

Naaa, a tegnapi részben olyanok voltak, hogy csak lestem.
Eleve úgy kezdődött, minta  Mártírokban, amikor a családot szétlövik egyesével a konyhában.
 Majd a lány magához tért a kórházban a kóma után és próbálták rekonstruálni a történteket.


Volt benne főszereplő hozzátartozójának halála, túszdráma, lövöldözés, feszkó, sérülés.

És ennek is szomorú volt a vége.

Lehet hogy valami vidámabbat kellene nézzek, ha érzem, hogy kezdek befordulni?